Milliónyi okot lehet felsorolni, hogy miért nem szabad elhanyagolni a folyamatos kommunikációt egy adott termékkel/szolgáltatással kapcsolatban. Számomra most az egyik legkézenfekvőbb ok, hogy az utóbbi idő szótlansága következtében nem tudom kapásból felsorolni azokat a változásokat amin a TurulMeme átment a legutóbbi poszt óta. A memóriám romlása valószinűleg a kornak tudható be, a bejegyzések elmaradása pedig annak, hogy az utóbbi időben szabadidőm nagyobb részét inkább a családnak szenteltem.
De mindez nem jeleti azt, hogy az oldal fejlesztése leállt volna, sőt! Az egyik legnagyobb - sokak által már az indulás óta kért – változás, hogy egy ideje nem csupán egy lábon áll (ejtsd: Google Reader) a TurulMeme, hiszen már delicious és netvibes megosztásokat is figyel. Azt gondolom, hogy ezzel megtettem az első lépést a bennem célként megfogalmazódott sharestreaming alkalmazás víziója felé.
Nem annyira szembetűnő változás, hogy az oldal RSS kimeneteiben lévő linkeket egy redirect-en kezdtem el átvezeni. Ezt egyszerűen az indukálta, hogy feltételezésem szerint sokan nem közvetlenül az oldalt látogatják meg (ami egyébként napi 2-3 ezer egyedi látogatót jelent), hanem ezeket az RSS csatornákat vezetik vissza kedvenc RSS-olvasó alkalmazásukba. Innentől viszont nem voltam tisztában azzal, hogy ezeken a csatornákon keresztül milyen mennyiségű látogatót tudok a tartalmat előállító blogokra/oldalakra szállítani. A redirect bevezetésével viszont igazolva látom a fikciómat, miszerint nem elhanyagolható az ebből az irányból érkező emberek száma sem. Ez a számok nyelvére lefordítva közel napi 3000 kattintást jelent. Örülök.
Természetesen voltabb apróbb foltozások is, melyek az oldal stabilitását és kiszolgálási sebességét voltak hivatott erősíteni. Tsabeeka és szantog más oldalról közelítették meg ezt a nagyon fontos kérdéskört, természetesen mindkét félnek igaza van. Tsabeeka álláspontja védelmében annyit mondanék, hogy egy szolgáltatónak, aki lehetőséget biztosít harmadik fél számára az adatok hozzáféréséhez (legyen az csupán egy RSS csatorna vagy éppen egy API) kutya kötelessége mindent megtenni azért, hogy a szerver maximum egy másodpercen belül köpje ki a választ az adott kérésre. Mint ahogyan szantog rámutatott, nyilván rendelkezésre állnak opciók a harmadik fél oldalán is a kockázatok minimalizálására, de az én felelősségem, hogy ne kelljen ilyen eszközökhöz nyúlni (arról nem is beszélve, hogy a nagy többség nem is rendelkezik ehhez megfelelő tudással).
A technikai dolgok után még kicsit visszakanyarodnék a poszt elején megemlített kommunikáció kérdéséhez. Az elmúlt időszakban nagyon sok megkeresést kaptam, legutóbb a IV. Web 2.0 Symposium keretein belül egy nagyon kellemes kerekasztal-beszélgetés részese voltam. Hírbehozó moderációja mellett a startup-ok életének főbb mérföldköveit, mozgatóerejét próbáltuk meg picit taglalni a moly.hu és a veledutaztam.hu képviselővel. Azontúl, hogy velük ismét bővült az ismerőseim értékes és hasznos tagjainak száma, jó volt látni hogy vannak még hozzám hasonló „őrültek”, akik a szabadidejüket áldozzák azért, hogy valamit alkossanak (csak olvass bele a moly.hu bolgjába). A szenvedély visz minket előre, görcsök nélkül próbálunk haladni a fejlődés útján. Remélem, hogy a jövő heti StartUP konferenciáról is ugyanígy feltöltődve térhetek haza.
Jelen posztomat csikszem blogjában olvasott Hamvas Béla idézetettel szeretném zárni:
„A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsájtó Hatalom így szólt:
Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd.”